Elgondolkozott már azon, hogy egyes cicák miért viselnek jellegzetes „maszkos” arcot, ahol az arca, füle, mancsa és farka sötétebb, mint testük többi részének? Ez a magával ragadó szőrmintázat, amely gyakran látható olyan fajtákban, mint a sziámi, himalájai és burmai macskák, a lenyűgöző genetika és a hőmérséklet-érzékeny pigmentáció eredménye. Ennek az álarcos kiscicának a jelenléte nem csupán véletlenszerű esemény, hanem a gének és a környezeti tényezők gondosan megszerkesztett tánca. Merüljünk el e gyönyörű macskajelenség mögött meghúzódó tudományban.
A sziámi gén szerepe
A maszkos minta, más néven colorpoint mögötti elsődleges mozgatórugó a sziámi gén (cs). Ez a gén egy recesszív mutáció, amely befolyásolja a melanin, a szőr, a bőr és a szem sötét színéért felelős pigment termelését. Pontosabban, a sziámi gén az albinizmus egy formáját okozza, amely hőmérséklet-érzékeny.
Ez a hőmérséklet-érzékenység azt jelenti, hogy a melanintermelésért felelős enzim csak alacsonyabb hőmérsékleten működik teljes mértékben. A macska testének melegebb részein, mint például a törzs, az enzim kevésbé aktív, ami világosabb szőrzetet eredményez. Ezzel szemben a hidegebb területeken, mint az arc, a fülek, a mancsok és a farok, az enzim hatékonyabban működik, ami sötétebb pigmentációhoz vezet.
Mivel recesszív génről van szó, a cicának a sziámi gén (cscs) két kópiáját kell örökölnie ahhoz, hogy a színpont mintázatot mutassa. Ha egy cica csak egy másolatot örököl (csC, ahol a C a teljes szín domináns génje), nem jeleníti meg a maszkolt mintát, hanem a gén hordozója lesz.
Hőmérséklet-érzékeny pigmentáció részletesen
A macska testén a hőmérsékleti gradiens határozza meg a sötét pigment eloszlását a colorpoint macskákban. A meleg magtól távolabb eső végtagok természetesen hűvösebbek. Ez a hőmérsékletkülönbség lehetővé teszi, hogy a sziámi gén által érintett módosított tirozináz enzim melanint termeljen ezeken a területeken.
Érdekes módon a színpontos minta születéskor még nem alakult ki teljesen. Az újszülött kiscicák gyakran teljesen fehéren vagy krémszínűen születnek, mivel az anyaméhben a hőmérséklet viszonylag egyenletes. Ahogy a cica növekszik és testhőmérséklete szabályozódik, a hidegebb végtagok sötétedni kezdenek, fokozatosan felfedve a maszkos mintát.
A környezeti tényezők is befolyásolhatják a színpontmintázat intenzitását. A hidegebb éghajlaton élő macskáknak általában sötétebb pontjai vannak, mint a melegebb éghajlaton élőknek, mivel az alacsonyabb környezeti hőmérséklet tovább fokozza a melanintermelést testük hűvösebb részein.
Közönséges fajták maszkos mintákkal
Míg a sziámi macska a legismertebb színpontos mintázatú fajta, számos más fajta is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal a sziámi gén jelenléte miatt. Ezek a következők:
- Himalája: Hosszú szőrű fajta, amelyet a perzsák és sziámiak keresztezésével hoztak létre, ami egy bolyhos macskát eredményez, színpontos mintával és kék szemekkel.
- Ragdoll: Az engedelmes temperamentumukról és feltűnő kék szemükről ismert Ragdolls a colorpoint mintát is megjeleníti különböző árnyalatokban.
- Birman: Ezeknek a macskáknak félhosszú bundája, kék szeme és fehér „kesztyűje” van a mancsukon, a colorpoint mintázat mellett.
- Balinéz: A gyakran hosszú szőrű sziámiként emlegetett balinéz macskáknak ugyanaz a hegyes mintája és hangja, mint sziámi rokonaik.
- Colorpoint rövidszőrű: Ez a fajta lényegében egy sziámi macska, különböző pontszínekkel, mint például piros, krémszínű és teknős.
A pontok specifikus árnyalata és intenzitása a macska specifikus genetikai felépítésétől függően változhat, beleértve a sziámi gén változatait és a szőrzet színét befolyásoló egyéb gének jelenlétét.
Genetikai variációk és pontszínek
A sziámi gén nem csupán egyetlen entitás; változatai vagy alléljai vannak, amelyek befolyásolják a színpontmintázat intenzitását. A leggyakoribb allélok a cs és a cb, ahol a cs a sziámi allélt, a cb pedig a burmai allélt jelenti. A sziámi allél két példányával (cscs) rendelkező macskák a klasszikus sziámi mintázattal rendelkeznek, világos, sötét pontokkal.
A burmai allél (cbcb) két másolatával rendelkező macskák melegebb, egyenletesebb színt mutatnak, és kisebb a kontraszt a pontok és a test között. A burmai allél ugyanis valamivel több melanintermelést tesz lehetővé, mint a sziámi allél, még magasabb hőmérsékleten is.
Ha egy macska egy sziámi és egy burmai allélt (cscb) örököl, a kapott mintázat a kettő között köztes. Ezeknek a macskáknak a pontjai sötétebbek, mint a burmai, de világosabbak a sziáminál, így egyedi és vonzó megjelenést kölcsönöznek.
A pontok alapszínét más, a melanintermelést szabályozó gének határozzák meg. A gyakori színek közé tartozik a pecsét (sötétbarna), a csokoládé, a kék (szürke), a lila (halványszürke), a piros (narancs) és a krém. A teknősbéka-pontok akkor fordulnak elő, amikor a macska vörös és fekete géneket is hordoz, ami különböző színű foltos mintákat eredményez.
A genetikán túl: a szőrzet színét befolyásoló egyéb tényezők
Míg a sziámi gén a maszkos mintázat elsődleges meghatározója, más gének is befolyásolhatják a macska általános szőrzetének színét és mintáját. Például az agouti gén szabályozza az egyes szőrszálak sávos mintázatát, ami befolyásolhatja a pontok megjelenését.
A híg gén kivilágosíthatja a pontok alapszínét, a pecsétet kékre, a csokoládét pedig lilává változtatja. Hasonlóképpen, a sűrű pigment gén határozza meg a pigment intenzitását, a híg gén pedig a pigment sűrűségének csökkenését okozza.
A cirmos gén a pontok megjelenését is befolyásolhatja, csíkos vagy foltos mintázatot hozva létre a sötétebb területeken. Ez különösen észrevehető a hiúz pontmintázatú macskáknál, ahol a pontokon jól látható cirmos jelölések vannak.
Végül az életkor is szerepet játszhat a színpontos mintázat intenzitását illetően. Ahogy a macskák öregszenek, testhőmérsékletük kissé csökkenhet, ami fokozott melanintermeléshez és sötétebb pontokhoz vezet. Ez az oka annak, hogy az idősebb colorpoint macskák gyakran kifejezettebb maszkot mutatnak, mint a fiatalabbak.
